Fájó szívvel látom nap, mint nap, hogyan bánunk egymással. Mintha lenne még idő mindent helyrehozni. Mintha nem lenne halál. Mintha a baj csak másokkal történne. Mintha a holnap kőbe lenne vésve. Mintha nem pusztulna napról napra a világ. Mintha a kihalt állatfajok és az egyre fogyó természeti kincsek valahogy úgyis újratermelődnének. Mintha végtelen számú alkalom állna a már elszalasztottak után sorba. Mintha kimondott szavaink, tett vagy elmulasztott tetteink végtelenül jóvátehetőek lennének.
Álljunk meg egy kicsit, és tisztázzuk: semmi sincs kőbe vésve. Sem idő, sem ittlét. Csak egyetlen embert mutassatok, aki megőrizve először felöltött földi ruháját, itt van köztünk változatlanul az idő kezdete óta! Csak egyet, akit sosem ért még el fájdalom, betegség vagy halál! Mutassatok egyetlen embert, aki pecsétes papírt hord magával, Isten kézjegyével, miszerint örökké élhet ebben a formájában, s csupa tejszínhabos kakaó lesz az élete!
Mutassatok csak egyetlent...
Nincs? Hogy sehol egyetlen ember, aki garanciát kapott az örök boldogságra? A tejben-vajban fürdetett jólétre? A sima, zökkenőmentes, boldog, örök földi életre? Ez esetben emlékezz a halálra! Emlékezz rá, milyen törékeny matéria az ember. Megszámlálhatatlan gyermek fogant már meg, mióta emberiség létezik. Közülük miriádnyian meg sem születtek, s akik megszülettek, már réges-rég elporladtak. Lehettek kis és nagy emberek. Hatalmasok, szolgák. Papok vagy prostik. Maroknyian vannak, akikre a történelem szán némi figyelmet, bár valószínűleg torz, meg nem értett figyelem ez csak. De ők már sehol sincsenek. A leggazdagabbak sírjait is rég kirabolták...
Jelenleg kb. hétmilliárdan élünk a Földön. Hétmilliárd lehetőség egy időben, egy helyen. Hétmilliárd alkalom bebizonyítani az ember nagyszerűségét.
Ha jól körülnézel, észreveheted, milyen nagy számban "tűnnek el" emberek. Egyik pillanatban még itt van, a másikban odaát. Fiatalok, életerősek, vidámak... Rák. Agyi infarktus. Hirtelen szívhalál. Baleset. Öngyilkosság... Ezek fizikai indokok, és el is fogadhatjuk őket, ha nem akarunk tovább gondolkodni. De ha feltesszük a kérdéseinket, előbb utóbb keveselljük majd a diagnosztikus válaszokat. Többet akarunk, mélyebbre nézünk. Ha akarjuk, megláthatjuk a rejtett összefüggéseket. Mindnyájan elmegyünk, de elsőül azok, akik nem tudnak vagy nem akarnak a saját szívük szerint élni. Aki félresiklik, eláll a valódi élet útjából és egy látszat, kamu életet él. Aki nem teljesíti a küldetését, az kivonja magát a forgalomból... El lehet menni titokban, hogy senki se sejtse, ez volt minden vágyam. És el lehet menni fenségesen, isteni fényben megfürödve.
Nincs rá garancia, hogy felébredsz reggel. Hogy felébredek reggel. Nem tudom megígérni, hogy holnap is találkozunk.
Kedves emberek, a megoldás itt van az orrunk előtt, évezredek óta. A megoldás egyidős az emberiséggel, s írott formában is számtalan helyen megtalálható:
Emlékezz a halálra. Tiszteld az életet. A tiédet, a másét. Mert minden elmúlik. Csak a változás állandó. Bánj úgy felebarátoddal, mint önmagaddal. Te magad légy a változás, amit látni akarsz a világban.
Ha a fenti mondatok valamelyike ismerős, csak azért lehet, mert nálam sokkal okosabb emberek elmondták már, ennél sokkal jelentősebb helyeken. Itt az ideje, hogy meghalljuk szavaikat. S egyáltalán nem számít, hogy egy zsidó, egy indiai, egy néger vagy muszlim szavaiból halljuk ki a választ. Ha jól megfigyeljük, mind ugyanazt mondták... s ha ennél is jobban figyelünk, meghalljuk, szívünk ugyanezt súgja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése