Máig azt gondoltam, hogy a felébredés egy jelentőségteljes esemény lesz. Egy mérföldkő, amikortól minden megváltozik. Látványos, csillagszikrás megvilágosodás.
Ma azonban, többek közt egy videó hatására (később, később) rájöttem, hogy én már felébredtem. Igen, ki merem jelenteni, hogy ébren vagyok. Éberebb vagyok, mint a környezetem nagy százaléka, és bár félve írom le ezt, de komolyan gondolom. S, hogy mire alapozom? Egyszerűen ezt tapasztalom. Vannak pillanatok, amikor rémesen viselkedek, s ilyenkor élesen látom magam, amint rémes vagyok. Vannak nagy ötletek, érzések és tettek, melyeket viszont nem látok kívülről, de érzem, hogy élek. A megvilágosodás - a szó olyan értelmében, amit általában pl. a keleti vallások használnak- azt hiszem nem következett be. Legalábbis nem láttam leperegni az életem visszafelé, egész az első atom keletkezéséig, mint ahogy az pl. a Mennyei próféciában van leírva. De a Buddha életében is találkozhatunk ezzel az eseménnyel, míg az én életemben nem. Nem találkoztam sem Istennel, sem valami felsőbb erővel. Egyszerűen csak tudom, hogy a világban képes vagyok pozitív változást teremteni. Képes vagyok nyomot hagyni az életemmel a környezetemben. Képes vagyok magamat, a tudatomat befolyásolni, és ha soha ennél többre nem leszek képes, már ez is több, mint amit sokan elmondhatnak magukról.
Ébren lenni számomra annyi, mint rátalálni a saját belső iránytűmre, és kitartani mellette. Nem harcolni semmi ellen, de kitartani önmagam mellett. Számomra érték a meditáció. Érték, hogy képes vagyok hús és cigi nélkül élni, holott korábban ezek meghatározó tényezők voltak az életemben. Érték számomra a becsületem, a szavam. Érték, hogy értéket teremtsek. Van két civil szervezet, melyek tagjaként lehetőségem van a közösségre is hatni. És nem félek már ettől a hatástól. Érzem, hogy érdemes felelősséget vállalni a saját közösségemért. Nekem fontos, nem? Ha én nem lépek ki és állok ki a mindenek felett álló, egyetemes emberi értékek mellett, akkor ki? Akár a mindennapokban. Akár itt. Akár a munkám során.
És most jöjjön a videó, ami megerősített, egy interjú Laár Andrással. Míg néztem, az járt a fejemben, hogy két lehetőség van:
-1. Olyan nyilvánvalóak ezek az igazságok, amikről az András beszél, hogy az a minimum, hogy én is így gondolom.
-2. Épp olyan értékes és éber ember vagyok, mint az András.
Talán furcsa, de nekem ez nagyon nagy felismerés volt. Én a Laár Andrást egy hiteles, és -a szó általam alkalmazott értelmében- "éber" embernek tartom. És ha én teljesen magamtól rájöttem arra, amiről A Laár András egy interjúban beszél, akkor én egy éber ember kell, hogy legyek. Nincs több kifogás, ha ez valóban így van. Ugyanis mindazok, akiket én ébernek tartok, egyenes gerinccel és nyílt szívvel harcolnak a béke és a jóakarat mellett. Az emberiség, az emberség mellett. Innentől kezdve nincs jogom magamat mentegetni, vagy azt hangoztatni, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Ha nyarat akarok, meg fogom keresni a többi fecskét és csinálok nyarat, magunknak, remélve, hogy egyszer csak az egész világon nyár lesz. Aztán, ha valaki egyetért a mi nyarunkkal, majd velünk tart. Nem kötelező. De szeretettel várlak.
Laár András - "Itt az Idő, most vagy soha! – (És ez már tart egy ideje.)"
