Isten fénye megszületett, örvendjünk!

Kedves Isten! Köszönjük, hogy megérhettük újra a fény születését. Áldás, hogy a mi nyugati civilizációnkak is lett saját megváltója. Egy férfi, aki bölcs, erős, hűséges  és kiáll azért, amiben hisz. Isten fia. Kedves Jézus, boldog szülinapot! Szívből hálás vagyok mindazért, amit elhoztál  a világnak.
És miért hiszem, hogy a nyugati kultúra megváltója Ő? Azért, mert Isten egyetlen egy  gyermekéről sem feledkezik meg. Egyformán szeret, de úgy, ahogy a mi számunkra a legérthetőbb és leg elérhetőbb az ő szeretete. És valljuk be, badarság azt hinni, hogy egyformák vagyunk. Ahogy végig nézek a világon, a történelmen, azt látom, hogy az éppen aktuális legerősebb embercsoport a saját igazát, a saját kultúráját és a saját istenhitét kívánta ráhúzni a világra. Ebből fakadnak a vallási háborúk is, hisz kényszerből hinni lehetetlen. Az elnyomó, bármilyen jó szándék vezérelte is, nem ért célba. Egy golyó a szívben nincs olyan hatásos, mint Isten aprócska fénysugara.
Van számunkra egy nagyon fontos üzenete Istennek, amit épp így, a különbözőségünkkel üzen meg:  MINDANNYIAN EGYENLŐEK VAGYUNK, DE NEM EGYFORMÁK.
Egyszerű, nem? Ő minden szívhez ismeri az utat. És nem téved, Isten nem hibázik. Bízzunk hát benne annyira, hogy ha ilyen sokszínű világot teremtett, tudta, mit csinált.
Ne féljünk ettől, az egyenlőség felismerése nem megalkuvás. 2015 év óta próbálkozunk egy erőből és elnyomásból merítkező megoldási modellel. Az eredmény: még mindig vannak extrém szélsőségek, anyagiak, gondolkodásbeliek,és még mindig tartja magát a félreértés , hogy ki kell vasalni egyformára a világot. Bízzunk Őbenne. Ha egyforma világot akarna, az lenne. Hiszen Ő  mindenható!
Áldott ünnepet kívánok MINDEN embernek ezen a világon.

Eredendő bűn

Az eredendő bűn szerintem kifogás. Kifogás, amiért nem tudjuk kihozni magunkból a legjobbat. Hogyan is telne tőlünk több? Hiszen eleve rosszak vagyunk, bűnösek, hát nem tudod? Ha elfogadjuk azt, hogy eredendően JÓK vagyunk, mivel magyarázzuk meg, hogy miért tart itt a világ? Akkor sajnos be kellene ismernünk, hogy eddig nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt. Vállalnunk kellene a felelősséget egy félgőzzel leélt, kopott kis életért. Így viszont nem vagyunk felelősek, az a két ember felelős, aki néhány ezer évvel ezelőtt almába harapott... bakker, egy ovisnak jobb kifogása van, ha eltolna valamit! Ébresztő! Isten alapvetően jónak teremtett bennünket, szabad akarattal. Jogunk és lehetőségünk van "rossz" lenni, de az alaptermészetünk Isten természete. Húzzuk hát ki magunkat, és felszegett fejjel vállaljuk "jóságunkat".   Mert ez a természetünk. Ez a természetes.

Isten hozott!

Elgondolkodtam ezen a mondaton. Nekem olyan természetes. Így köszönök Neked, ha én vagyok ott, ahová be fogsz lépni. Isten hozott!,  ez egy picit rövidebb, mint a "Szeretettel köszöntelek testvérem!" Pedig ezt is gondolom. De nem mondom ki. Mert csak vita lesz belőle.

-autó
-bicikli
-a férjem
-a lábam
-küldtek

-köszönöm

Ezeket szoktátok válaszolni.  Általában leálltok velem vitatkozni, hogy nem Isten hozott, mert ti eljöttetek magatoktól is. Aztán ha van idő, belemerülök, és megkérdezem:

-Isten nélkül lenne-e lábad? Biciklid? Autód? Férjed?

Most nézz mélyen a szívedbe, és jelentsd ki határozottan, hogy nem lenne. Mert te önerődből jöttél erre a világra és önerődből éled le az életed.

Eddig egy kivétellel mindannyian elismertétek, hogy nem, Isten nélkül nem lenne ez az egész színjáték. Az az egy kivétel pedig emlékezetes volt.

-Isten nincs. Nem létezik, mert nem látom.
-Ha fingok egyet, azt sem látod, de attól még tudni fogod, hogy létezik... erről biztosíthatlak.

Emberünk elgondolkozott a dolgon, majd hetekkel később elmondta, hogy van ebben a profán magyarázatban logika.

Megemlékezem azért Rólatok is, akik szívből sóhajtjátok: Köszönöm. Az a mosoly. Az a tekintet. Az az érzés. Mert Te értesz engem, és Te örülsz nekem. Mert Te tudod azt, amit én is.

Szeretlek. Nem azért mert különleges vagyok. Nem érdekből. Valószínűleg nem is ismerlek. De különlegesen szeretlek. Mert csoda vagy. Mert csoda vagyok. Mert a világ nélküled és nélkülem szegényebb és szürkébb lenne. Isten áldjon .

Külső kényszer

Nincs olyan, hogy külső kényszer. Nem létezik rajtunk kívül álló ok. Nem hivatkozhatunk arra, hogy a körülmények áldozatai vagyunk.
Ami van, az annyi, hogy mérlegeltünk és így vagy úgy, de döntöttünk, aminek az lett a kövtekezménye, hogy azt tettük, amit.

Maslow vajon tévedne?

Menekültkérdés. Iszlám állam. Jobb-bal. Magyarság. Romák. Azsidók.

Hihetetlen számomra, hogy még mindig itt tartunk. Ez a megkülönböztető-kirekesztő-lenéző szemlélet egyrészt nem vezet sehová, másrészt nem méltó hozzánk.

Előbb az alapvető szükségleteket kéne tudni egyenlően elosztani, és rögtön jönne magától a többi. Megoldódna sok, ma divatos álprobléma pusztán attól, hogy senki nem félne a mindennapi megélhetése miatt.

Maslow féle szükséglet piramis.

És nem emlékszem, hogy tanultuk volna, hogy a középosztálybelifehérnépesség az, akinek így alakulnak a szükségletei. Úgy emlékszem, ez egy igen általános dolog volt...

Kezünkben az összes válasz, de úgy jártunk velük, mint a zsidók Jézussal. Nem hisszük, hogy ennyire egyszerű, erőszakmentes, biztonságos legyen.

Valamit a közösségről...

Szeretnék mondani valamit a közösségről, de nem igen tudom, hogyan is fejezzem ki magam. Én alapvetően egy közösségi ember vagyok. Szeretek élni, szeretek és bírok is közösségben lenni. A nem szimpatikus emberekkel is tudok egy levegőt szívni, bár könnyen lelépek, ha nem kedvemre való a dolog. Nem igazán ismerem el a muszájt. A szimpatikus emberekkel főleg könnyen megmaradok egy légtérben, bár rádiócsendet időnként mindenkivel tartok. 
Na, a lényeg az, hogy számomra a lét maga a közösség. Nem igazán ragaszkodom a tárgyaimhoz, vagyis de, de értelmes használatra bármikor oda adom. Ha van X (és X=bármi, ruha, étel, pénz), és szükség van rá, hogy megosszam a közösségemmel, megteszem. Nem azért, mert divat jótékonykodni, hanem mert mit kezdjek X-el, ha a többieknek nincs, és ettől hátrány érné őket? Ugyanakkor ezt magam felé is természetesnek érzem. Nem szégyenlősködöm, nem röstelkedem, ha kell valami, elveszem. Persze nem erőszakkal, de általában nem futom le a kötelezőnek hitt köröket.
Számomra az egész világ az enyém, és az egész világ a tiéd. Minden mindenkié, és ez olyan, mint ahogy a levegő is mindenkié. És ez nem jelenti azt, hogy einstand! és elveszem a másét, vagy, hogy birkamód elosztogatom mindenem. Ez pusztán annyit jelent, hogy oda-vissza alapon megosztom az életem veletek, és meg merem kockáztatni, hogy megtegyem az első lépést oda...
Észrevettem, hogy a világban minden működik, csak jól kell csinálni. Ha elakad az energia valahol, valakinél, akkor lesz fennakadás. A mostani főnökömtől a kedvenc mondatom: Bánjatok úgy a céggel, mintha a tiétek lenne. Évek óta így élek, és hitvallásom, hogy bánjatok úgy a világgal, mintha a tiétek lenne. 
MINDEN A MIÉNK. És a minden az MINDEN,  a mi pedig MINDENKI. 
De még egyszer mondom, ez nem azt jelenti, hogy korlátlanul elveszem, ami szerintem engem illet. Ez azt jelenti, hogy felelősen bánok mindennel, megosztom mindenem, majd szégyen nélkül kiveszem a részem. MINDENBŐL.  
Szinte mindannyian tudjuk, milyen egy közösséghez tartozni. Egy csapat, egy klub, egy család, egy kollektíva, egy vallás, egy bármi. Ezek a közösségek a társadalom kis sejtjei. Egymás nélkül nem működnének, meglehetősen sok az érintkezési pont. 
Itt jön be az, hogy MINDENKI EGY. Nincs semmi szükség arra, hogy a közösségeken kívül határokat húzzunk. Ez kicsit olyan, hogy mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek a számunkra. 
Próbáljuk ki, hogy ne legyenek. Próbáljuk ki, hogy legyen mindenki egyenlő.
Legyünk először is mi magunk egyenlőek. Szükségtelen alá- vagy fölé rendelni magunkat másoknak. Mindent megérdemlünk, amit más is, de hajszálra ugyanannyit. Se többet, se kevesebbet. 
ÉS fordítva, más is megérdemel mindent, amit mi. A lét maga a létjogosultság. Aminek nem lenne joga lenni, az nem lenne...
És ugyanúgy vegyük ki a részünk mindenből, ami elénk jön. Ha nekem semmi dolgom, de a kolléganőm elhagyja a bugyiját a melóban, odamegyek és segítek. Ott kell felgöngyölíteni, ahol sűrű a tennivaló. És meglásd, mert én is megláttam számtalanszor, nem marad hála nélkül sosem a segítség. Mindig utat talál a viszonzás, ha nem is ugyanattól, de maga mérleg egyensúlyban van.
Nagy hibát követ el, aki ugyanattól várja a segítséget, akinek adja. Általában körbejár és nem vissza fordul az energia. És ha egyet hátrébb lépsz, átfogóbban látod a képet, mely egyensúlyt mutat. 
S végül pár szót a világról: Téves feltételezés azt gondolni, hogy vannak egymástól független dolgok. A természetben minden gondosan ápolt növény, féltve őrzött fészek, és minden egyes eldobott csikk összeadódik. A bolygó nem húz vonalat, hogy a magyarok nem szennyezik a vizeket, vagy igen. Az EMBER szennyezi a vizeket, az EMBER él  a Föld nevű bolygón. Az EMBER ültet vagy pusztít fát. Az EMBER nevel vagy öl állatot. Minden mindennel összefügg. Nem gondolhatod komolyan, hogy a világ bármely részén kinyílt virág, nem adódik hozzá az összképhez. Ugyanakkor egy Iránban eldobott kézigránát is nyomot hagy az egészen. Ez van. Ha illatgyertyát gyújtasz a szobádban, végigszivárog sz egész házon. A fingasz, az is. Szerinted?!

Istennel járni

Istennel járni olyan, mintha nagyon jó cipőben mennék, nagyon stabil talajon. Mintha mindig lenne előttem egy fénycsóva. Mintha néha nem lenne külvilág, vagy legalábbis nem lenne jelentősége.

Ahogyan megyek, időnként ragyog rám a nap. Van, hogy elér egy vihar. Esetenként megbillenek a szakadék szélén. Néha le is esem.

Igen, Istennel járva is le lehet esni a szakadékba. Vele is lehetek csuromvizes az esőtől... Mert Ő nem a jó cipő. Nem a talaj. Nem a fénycsóva. Nem a nap. Nem a vihar, és nem a szikla a szakadékban.

Isten az a bizonyosság, hogy bármi történhet, nekem nem eshet bajom.  Akármi is legyen, vagy volt, az a lényeget nem érinti. Az én lényegem sérthetetlen. Nem azért mert Istennel járok. Egészen egyszerűen azért, mert -tudatában vagyok, vagy sem,- az én lényegem Isten lényege. Saját anyagából gyúrt engem. Az, hogy Istennel járok, annyiban könnyíti meg a dolgot, hogy TUDOM. De ha nem tudom, akkor is így van. És ez boldogság.