Na, a lényeg az, hogy számomra a lét maga a közösség. Nem igazán ragaszkodom a tárgyaimhoz, vagyis de, de értelmes használatra bármikor oda adom. Ha van X (és X=bármi, ruha, étel, pénz), és szükség van rá, hogy megosszam a közösségemmel, megteszem. Nem azért, mert divat jótékonykodni, hanem mert mit kezdjek X-el, ha a többieknek nincs, és ettől hátrány érné őket? Ugyanakkor ezt magam felé is természetesnek érzem. Nem szégyenlősködöm, nem röstelkedem, ha kell valami, elveszem. Persze nem erőszakkal, de általában nem futom le a kötelezőnek hitt köröket.
Számomra az egész világ az enyém, és az egész világ a tiéd. Minden mindenkié, és ez olyan, mint ahogy a levegő is mindenkié. És ez nem jelenti azt, hogy einstand! és elveszem a másét, vagy, hogy birkamód elosztogatom mindenem. Ez pusztán annyit jelent, hogy oda-vissza alapon megosztom az életem veletek, és meg merem kockáztatni, hogy megtegyem az első lépést oda...
Észrevettem, hogy a világban minden működik, csak jól kell csinálni. Ha elakad az energia valahol, valakinél, akkor lesz fennakadás. A mostani főnökömtől a kedvenc mondatom: Bánjatok úgy a céggel, mintha a tiétek lenne. Évek óta így élek, és hitvallásom, hogy bánjatok úgy a világgal, mintha a tiétek lenne.
MINDEN A MIÉNK. És a minden az MINDEN, a mi pedig MINDENKI.
De még egyszer mondom, ez nem azt jelenti, hogy korlátlanul elveszem, ami szerintem engem illet. Ez azt jelenti, hogy felelősen bánok mindennel, megosztom mindenem, majd szégyen nélkül kiveszem a részem. MINDENBŐL.
Szinte mindannyian tudjuk, milyen egy közösséghez tartozni. Egy csapat, egy klub, egy család, egy kollektíva, egy vallás, egy bármi. Ezek a közösségek a társadalom kis sejtjei. Egymás nélkül nem működnének, meglehetősen sok az érintkezési pont.
Itt jön be az, hogy MINDENKI EGY. Nincs semmi szükség arra, hogy a közösségeken kívül határokat húzzunk. Ez kicsit olyan, hogy mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek a számunkra.
Próbáljuk ki, hogy ne legyenek. Próbáljuk ki, hogy legyen mindenki egyenlő.
Legyünk először is mi magunk egyenlőek. Szükségtelen alá- vagy fölé rendelni magunkat másoknak. Mindent megérdemlünk, amit más is, de hajszálra ugyanannyit. Se többet, se kevesebbet.
ÉS fordítva, más is megérdemel mindent, amit mi. A lét maga a létjogosultság. Aminek nem lenne joga lenni, az nem lenne...
És ugyanúgy vegyük ki a részünk mindenből, ami elénk jön. Ha nekem semmi dolgom, de a kolléganőm elhagyja a bugyiját a melóban, odamegyek és segítek. Ott kell felgöngyölíteni, ahol sűrű a tennivaló. És meglásd, mert én is megláttam számtalanszor, nem marad hála nélkül sosem a segítség. Mindig utat talál a viszonzás, ha nem is ugyanattól, de maga mérleg egyensúlyban van.
Nagy hibát követ el, aki ugyanattól várja a segítséget, akinek adja. Általában körbejár és nem vissza fordul az energia. És ha egyet hátrébb lépsz, átfogóbban látod a képet, mely egyensúlyt mutat.
S végül pár szót a világról: Téves feltételezés azt gondolni, hogy vannak egymástól független dolgok. A természetben minden gondosan ápolt növény, féltve őrzött fészek, és minden egyes eldobott csikk összeadódik. A bolygó nem húz vonalat, hogy a magyarok nem szennyezik a vizeket, vagy igen. Az EMBER szennyezi a vizeket, az EMBER él a Föld nevű bolygón. Az EMBER ültet vagy pusztít fát. Az EMBER nevel vagy öl állatot. Minden mindennel összefügg. Nem gondolhatod komolyan, hogy a világ bármely részén kinyílt virág, nem adódik hozzá az összképhez. Ugyanakkor egy Iránban eldobott kézigránát is nyomot hagy az egészen. Ez van. Ha illatgyertyát gyújtasz a szobádban, végigszivárog sz egész házon. A fingasz, az is. Szerinted?!
